Találtam egy beszámolót egy kerékpártúráról, ami szerintem érdekes lehet nektek is, amennyiben érdeklődtök az ilyen utak iránt:

Kerékpár túráztunk, táj-futottunk a végtelen tajgán, gleccser tövében sátoroztunk, és mindez még csak nem is került egy vagyonba. Norvégia elvarázsolt minket. Norvégiáról azt tartják, hogy méregdrága hely, de ez nem teljesen igaz. Minden attól függ ugyanis, hogyan utazunk. Ha látni szeretnénk a messzi észak havas hegycsúcsait, fjordjait, vízeséseit és gleccsereit, nem feltétlenül kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk. Egy festői táborhely a gleccser előtt például akár teljesen ingyenes, sőt legális is lehet, mert Norvégiában sok másik európai országhoz hasonlóan létezik a freedom to roam törvénye. Eszerint szabadon és legálisan kempingezhetünk, túrázhatunk, biciklizhetünk, gombászhatunk és szedhetünk erdei bogyókat akár még mások földjén is, mindaddig, amíg mindezt nem termőföldön tesszük, és nem háborgatjuk vele a természetet vagy a többi embert. És mivel Norvégia nem éppen sűrűn lakott terület, ilyen helyek úton-útfélen rendelkezésünkre állnak.

Ha az ember kerékpárral utazik, főz magára és sátorozik, illetve a városokban couchsurfinget használ, akkor Norvégia egyáltalán nem drágább, mint mondjuk Franciaország. A szabad sátorozás ellenére azért időnként érdemes a kiépített kempingekre hagyatkozni, mert jól felszereltek, és az egész napos tekerés után néha jólesik igazi konyhában, asztal mellett, széken ülve elfogyasztani a vacsorát. A norvég kempingekben néhány száz forintért zuhanyzsetont vásárolhatunk, amellyel 2-3 percig zúdíthatjuk magunkra a forró vizet. A kempingek ára egy sátorra, kerékpárral érkezve valahol 800 és 2500 forint között mozgott személyenként, ketten egy sátorban lakva, és ebben a zuhanyt leszámítva már az előbb említett összes szolgáltatás benne volt. Ha autóval, vagy motorral érkezik az ember, ez az ár jelentősen megugrik, mert a behajtásért külön fizetni kell.

Élelmiszert egy érthetetlenül olcsó hot-dogos kivételével csak és kizárólag élelmiszer-üzletláncok boltjaiban vásároltunk. Itt az árak nem haladták meg jelentősen a magyartól sajnos annyira már nem is nagyon eltérő nyugat-európai szintet, de ez csak akkor volt igaz, ha elég kitartóak és szemfülesek voltunk, és megtaláltuk az olcsóbb termékeket. Ezek általában a bolt saját márkás termékei voltak, vagy valahol a legalsó polcokon bújtak meg. Különben a márkás termékeknél a határ a csillagos ég, ahogy a vendéglőkben, éttermekben is. Erről nem is tudok bővebben mesélni, mert nem engedhettünk meg magunknak ilyesmit. Norvégiát tehát túl lehet élni anyagilag, csak némileg vissza kell fogni az igényeinket. Aki nem kedveli a biciklizést, választhatja a stoppolást, mint közlekedési alternatívát. Erre nekünk egyetlen egyszer volt szükségünk, amikor egy sorozatos küllőtörésnek köszönhetően képtelen voltam tovább kerékpározni. Útitársamat előreküldtem, ám végül mégis én értem előbb a 20 kilométerre fekvő legközelebbi városba, ugyanis egy utánfutós autó öt percen belül megállt, hogy felvegyen. A kedves család egészen egy narviki kerékpárboltig vitt, ahol aztán orvosoltuk a problémát. Aki az ennél kiszámíthatóbb utazást szereti, annak ott a vasút: az európai vasútvonal elvezet egészen a sarkkörön túlra, Narvik városáig. Egy InterRail jeggyel akár ez is bevehető az úti célok közé. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, az élmény pedig a végén úgyis megfizethetetlen lesz.

(Forrás)