A magas fekvés, a kopár sziklák és nagy jégmezők okai, hogy Norvégiának a mezőgazdasága nem fejlődhetik. Az összes területnek ugyanis 75%-a terméketlen, 22%-a erdő és csak 3%-a rét és szántóföld. Ez utóbbi 146,355 részre volt osztva. E részeket, amelyek közt a kis birtok a jóval tulnyomó, nagyobbára maguk a tulajdonosok mívelik. Csakis a déli kerületek és az északiak közül a két Trondhjem termel annyi gabonát, amennyire szüksége van; Hedemarken, Akershus, Smâlenene még gyakran exportál is más kerületekbe. Egész Norvégiának azonban a szükségletének felét külföldről kell vennie. 1892-ben búzával 4245 ha., rozzsal 13.372, árpával 49.409, zabbal 93.003 és burgonyával 35.769 ha. volt bevetve. A termést a vetőmagtól eltekintve, a gabonából 5.966.233 hl.-re, burgonyából 8.370.217 hl.-re becsülték; amannak értéke 38.266.604, ezé 24.555.416 norvég koronát tett ki. Az importált gabona és liszt értéke 1893-ban 35.298.900 koronára rugott. A gyümölcstermelés és kertészet csekély mértékben van elterjedve; bár a völgyekben különösen a tenger mellett, egészen az É. sz. 64°-ig a nemesebb gyümölcsök is megérnek, rájuk nagy gondot nem fordítanak. Az állattenyésztés adatai 1891-ben 150.898 ló, 1.006.589 szarvasmarha, 1.417.524 juh, 272.798 kecske, 121.057 sertés, 170.034 rén. Az állati termékek azonban a szükségletet nem fedezik; az importált vaj értéke 1893-ban 6.267.200, a hús értéke 6.267.200 koronára rúgott. A norvég lovak kicsinyek, de kitartók, különösen jó hegymászók és pedig főképen a gudbrandsdaleniek. A szarvasmarhát részben, mint az Alpokban nyáron át, amig csak hó nem esik, a helyeken legeltetik (Sätere). A juhok húsosak, de gyapjuk durva és vastag. Az erdők mivel az egész területnek 22%-át foglalják el, nagy jövedelmet hajtanak; mintegy 73%-uk fenyőerdő.

Az állami erdőket a belügyminiszter felügyelete alatt álló külön erdőszakosztály kezeli. 1892-ben föl nem dolgozott fát 27, földolgozottat 16,7 millió korona értékben exportáltak. Az erdők nagy kiterjedése dacára egyes vidékek, különösen az erdeitől megfosztott nyugati partvidék vagy tőzeget használ tüzelő anyagul vagy szenet importál különösen Angliából. Az erdőkben élő számos bundás állat (medve, farkas, róka, hiuz, menyét stb.) szintén szolgáltat exportcikkeket. A fűevő állatok (elen, rén, szarvas) vadászata kevés jövedelmet hajt, annál többet a dunnaludak és egyéb vizi madaraké. Egyik fő foglalkozlása a lakosságnak a halászat. Az ország belsejében a folyókból és tavakból fogott halak nagyobbára a belső szükséglet fedezésére szolgálnak. A tengeri halászat fő cikkei a tőkehal és a hering. Ezen halászat ideje leginkább febr. és márc. hónapok, midőn a Lofot-szigetek és a szárazföld közt, különösen a nagy Vestfjordban 20-30.000 halász gyül egybe és bizonyos sajátszerü törvények szerint folytatja mesterségét. A heringhalászat jan. és febr. hónapokban csaknem teljesen megszűnik és inkább nyáron át folytatják. Azonkivül halásznak még nagyobb mennyiségben makárhalat, osztrigát, tengeri rákokat stb. 1892. tőkehalászattal foglalkozott 101.659, heringhalászattal 28.437 és makrelahalászattal 3177 ember. Az összes halászati termékek értékét ugyanazon évben 24.793.715 koronára becsülték, mig 1891-ben 25.966.599 koronát tett ki. Ehhez járul még a cet- és fóka-halászat, értéke 3.800.000 korona volt. A bányászatnak N.-ban nincs nagy jelentősége. 1891. összesen 24 ércbánya állott megmívelés alatt, amelyekben 2253 munkás talált alkalmazást és amelyek 2.896.400 korona értékkü terméket szolgáltattak. A főbb bányászati termékek: ezüst 576.500 (Kongsberg maga évenkint mintegy 6000 kg. ezüstércet ad), rézérc 712.000, pirit 806.000, nikol 125.000, fosztorsavas mészkő 362.000 korona értékben; ezenkivül van kobalt (Modumnál), króm Rörsnál. A vasércbányászat nagyon csekély.

(Forrás)