Norvégia történelme i. e. 10 000-ben kezdődött, amikor az utolsó eljegesedés után az első nomád vadász-gyűjtögetők megtelepedtek tengerpartjain. A jégpáncél elolvadása után birtokukba vették a belső, lassan erdősülő területeket is. I. e. 4000-re tehető a mezőgazdaság megjelenése, 2500 körül pedig megérkeztek délről az indoeurópai nyelven beszélő zsinegdíszes kultúra képviselői, a mai norvégok távoli ősei.

Az északi népek kereskedelmi és kulturális kapcsolatban álltak a Római Birodalommal, a latin írás alapján fejlesztették ki a saját rúnaírásukat. A viking korban a norvégok megtelepedtek a Britannia északi szigetein és Írországban, felfedezték és benépesítették Izlandot és Grönlandot, valamint az európaiak közül elsőként érték el Amerikát.

1397-ben a három északi királyság, Dánia, Svédország és Norvégia a kalmari unióban egyesült. Svédország 1523-ban kivált az unióból, de Norvégia és Dánia egészen 1814-ig perszonálunióban maradt. A napóleoni háborúk után Norvégia a svéd koronához került, egészen 1905-ig, amikor békés úton, népszavazással kivívta függetlenségét.

A világháborúkban Norvégia semleges maradt, ennek ellenére a második világháborúban Németország megszállta. A háború után az ország csatlakozott a NATO-hoz és gyors gazdasági fejlődéssel jóléti államot teremtett. Az 1960-as évek végén olajat találtak az Északi-tengeren, norvég felségterületen, amivel az ország a világ egyik legnagyobb olajexportőrévé vált. (Wikipédia)

Norvégia történelmének nemzetközileg is ismert személyiségei közt találjuk Fridtjof Nansen (1861-1930) és Roald Amundsen (1872-1928) sarkkutatókat, az utóbbi az angol Robert Scott kapitány csapatát kevéssel megelőzve 1911-ben elsőként jutott el a Déli-sarkra. 1947-ben a szintén norvég Thor Heyerdahl antropológus és felfedező Kon Tiki nevű tutaján áthajózta a Csendes-óceánt a dél-amerikai Perutól egészen a Francia Polinéziához tartozó Tuamotu-szigetekig. (Forrás)

Norvégia uralkodóinak listája >>

Norvégia történelme korszakokra bontva >>