Nagy szigetcsoport az Északi-jegestengerben az É. sz. 76° 26" - 80° 30" és a K. h. 10-33° között. A szigetcsoport számos apró szigeten és zátonyon kivül hat nagyobb szigetből áll; ezek: Ny-i Spitzberga, legnagyobb a Károly-herceg-, Edge-, Barents-földje, az ÉK-i és Károly-király-föld. Területe 64,290 km2. A nagyobb szigetek partjait mindenütt fjordok teszik szakadozottakká, amelyek közt az Isfjord Ny-i Spitzbergán a legjelentékenyebb. A magaslatok rajtuk számosak; a legnagyobb magasságot a Hornsundban (1386 m.) érik el. Bár e szigeteket magas hegyek nem takarják, rajtuk a glecserek nagy kiterjedésűek. Csupán a Sju Isfjoellen (7 glecser) vége a partokon 28 km. hosszú. A glecserek nagy terjedelmének az erősen arktikus klima az oka. Még nyáron is, midőn a napsugarak a havat erősen olvasztják, az árnyékban még mindig fagy. A növényzet leginkább a partokra szorítkozik és főképen harasztokból és mohákból áll, amely utóbbiak közül egyes fajok (Aula comnium palustre) nagy területeket borítanak és a rénszarvasoknak szolgáltatnak kedvelt legelőket. Tengeri és prémes állatokban, rénszarvasokban és nyáron át vizi madarakban a S. igen gazdagok. Egyes helyeken széntelepekre is bukkantak. Állandó lakóik nincsenek. A S.-at 1596. a hollandok fedezték föl és mivel Grönland részének tartották, Niuwlandnak keresztelték. Mivel környékük cetekben, rozmárokban és egyéb tengeri állatokban igen gazdag, csakhamar nagy számmal keresték föl a halászok. Közelebbről megismertették e szigeteken Scoresbí, Parry, Nordenskjöld és Torell, Heuglin , Weyprecht és Payer, Smith és Ulve, Wilczek gróf és különösen Nordenskjöld és Klinkowström.

(forrás)